(L)egózás.

Tulajdonképpen elképesztő és elkeserítő, hogy mennyi mindent nem tudunk, és nem ismerünk. Még amit tudunk, amihez értünk, abban is sok „lukas” van.
Egyre több dologról tudunk szinte semmit.

Sokszor gondolkoztam a Sorsról is. Az eleve elrendelésről.
A Véletlenről. A cselekvés és a választás szabadságáról.

Előrebocsátom, nagyon nem ismerem ezt a témát. Csak úgy botorkálok a homályban, félvakon. Talán egy oldal, annak a „helynek a szelleme” vágott nyakon, az ottani ezoterika témák. Bár azokba sem mertem nagyon belemélyedni, mert iszonyatosan nem tudok szinte semmit erről a témáról (sem). Talán sok dolgot ösztönösen látok, esetleg érzek inkább ebben is, de ez nagyon kevés.

Pont nemrég olvasgattam egy könyvet, olyan félig regény, félig dokumentumregény. Van benne sok tudományos megalapozottság és történelmi tény, de kellemesen körberakva fikciókkal és talányokkal, kis krimi, kis romantika. Szóval tipikus bestseller. Többek között az ezoterikáról és a szellemi képességek hatalmáról is szól. Olyanokkal, mint bilokáció.
(Nagyon amatőr módon általam értve és megfogalmazva, mikor egy időben az emberi test két helyen is van. Azt hiszem, a részletekbe nem megyek bele.)

A könyvben is, a hasonló „nem mindennapos” jelenségek magyarázatára keresik a választ. És merül fel itt is a véletlen és a szükségszerűség gondolata.
Valami olyan konklúziót vonnak le, hogy „véletlenek nincsenek és mindennek, ami egy emberrel megtörténik, titkos oka van”.

Természetesen elkezdtem utána olvasni és keresni az információkat ezekkel kapcsolatban. Eljutottam a modern filozófiától, Jungtól ismét csak az ezoterikáig.
Ahol magyarázzák az analógia törvényét, a rezonancia törvényét, a polaritás törvényét, a szinkronítást (ami Jungnál is megvan), a véletlent.
A test és lélek az energia és erő tulajdonságait. Mind, mind csupa „fehér folt” számomra. Az én „iszonyúan racionális” fejemnek. Aztán rájövök, hogy mégsem…

Olvasom, értem, de mégsem értem. Mert az ember ezeket „érteni” nem nagyon képes. Ezekben sokszor inkább hinni kell és feltétel nélkül talán elfogadni. Meg legfőképpen tapasztalni és átélni. Mert tényleg lehet érezni a másik ember energiáját, érzéseit…
Olyasmi, mint a mágnesesség, vagy az elektromosság, rádióhullámok. Tanultam a törvényeit, tudom a Maxwell egyenleteket, a „jobbkéz-szabályt” (nemcsak a KRESZ-ben lévőt). Tudom, hogy az energia a vezeték körül halad, ki tudom számolni a Pointing-vektor nagyságát és irányát is. De mi a fenétől meleg a vasaló? 🙂

Persze hogy van erre tudományos magyarázat, tudom, ezeket is ismerem, az elektronok mozgása, az energia átadás, és az energia megmaradás törvényei. Az energia. Ami bennünk is létezik és belőlünk is árad.
De ugyanakkor mégis „megfoghatatlan”, mert ebben is inkább hisz az ember, hiszen nehéz ezt a bizonyítási oldalon levezetni és közérthetővé tenni, legalábbis laikus számára.
Talán az ezoterikával és a fenti „misztikus” dolgokkal is így vagyunk. Vannak, akiknek ez természetes, tudják, alkalmazzák, ismerik, amennyire megismerhető egyáltalán. Akik meg nem foglalkoznak vele, nem találkoznak ilyen mélységben vele, annak marad a kérdés. „Azt értem, hogy gőzgép. DE MI HAJTJA?” 🙂

Valahogy az emberek nagy része úgy van „összerakva”, hogy mindig a „miért”-et keresi. Ahogy a kisgyerek is mindig ezt kérdezi: miért?
Tudni szeretné mindennek a racionális magyarázatát. Annak is sokszor, amit nem lehet ésszel, racionálisan megmagyarázni. Amit ráadásul nem is szabad így kezelni.

És akkor megint itt a kérdés. Van-e Sors, vagy véletlen-e aminek nem tudjuk az okát? Ha például döntünk, illetve van választási lehetőségünk. A döntésünk az véletlenül olyan-e, vagy tulajdonképpen „szemfényvesztés”, mert nem is dönthettünk máshogy, hiszen törvényszerűen így kellett döntenünk.

Egy régebbi mese is eszembe jut erről. Valahogy így hangzott: egy ember, aki a piacon találkozik a Halállal, akitől természetesen megijed, mert látja a Halál fenyegető, furcsa mozdulatát is. Az ember ezért gyorsan a király palotájába siet, hogy elkérje tőle a legjobb lovát, és hogy az éj leple alatt elszökhessen a Halál elől messze, nagyon messze, egészen Szamarkandig. A király persze a palotájába hívatja a Halált, hogy megfedje, amiért megrémítette egyik legjobb szolgáját. A Halál meglepődve válaszol: “Én? De hisz én nem akartam megijeszteni azt az embert. Csupán egy önkéntelen mozdulatot tettem, mert meglepődtem, hogy itt látom őt, amikor holnap Szamarkandban kell vele találkoznom és onnan kell őt magammal vinnem.”

Szóval, mikor mi magunk „Szamarkandba” rohanunk, az véletlen, vagy törvényszerű?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s