Simple man – Egyszerű ember

Egy nagyon szép és számomra fontos verset szeretnék idézni, amit egy kedves barátom írt.
A  szerzője egy Kanadában élő magyar EMBER. EMBER, igen. Vannak EMBEREK és emberek… Ő EMBER.

Ő egy nagyon kedves régi barátom. Akivel sajnos azóta már elvesztettem a kapcsolatot, de többek között verseivel is nyomot hagyott, egy életre szóló, kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Csupa kedves és szép emléket hagyott alapvetően maga után.

Az életben összesen 2 alkalommal találkoztunk személyesen, mindösszesen pár órára. Igazából úgy voltunk évekig barátok, hogy csak és főleg itt a neten beszélgettünk, leveleztünk és küldtük el egymásnak napjainkról a híreket, üzeneteket. A mindennapokról és a világ kis-, és nagy dolgairól itt cseréltük ki a véleményünket.
(Érdekes és aranyos dolog volt a jó pár órás időeltolódást is figyelembe venni, mikor nemcsak email-t akartunk váltani, hanem a cseten is beszélgetni akartunk. Én már rég vacsora után voltam, amikor ő lenyelte az ebédje utolsó falatjait. )

Álljon itt tehát az Ő verse, először angolul, ahogy írta, majd utána az én sete-suta magyar fordításomban:

Simple man

Sometimes when you are feeling important,
Sometimes when your ego is in bloom,
Sometimes when you take it for granted
That you are the best qualified man,
Sometimes when you feel you are going
Would leave an infallible hole;
Just follow this simple instruction,
And see how it humbles your soul.
Put your hands in a bucket of water,
Immerse them up to your wrists,
Pull them out and the hole that remains,
Is a measure of how you will be missed.
You may splash all you please when you enter,
But stop, – you’ll find in a minute,
That it looks just the same as before.
The moral of this is quite simple,
Always do the best you can,
Be proud of yourself, – but remember,
There is no i n d i s p e n s a b l e man.

Egyszerű ember

Néha mikor magad fontosnak érzed, 
Ha repes és tündököl éned,
Amikor néha bizonyosra veszed,
Hogy mindenki fölé emel tehetséged,
Mikor módfelett úgy érzed,
Nagy űrt hagy majd távozásod;
Akkor tégy egy egyszerű próbát,
Ez tanítja alázatra majd lelked, meglásd.
Tedd kezeidet egy teli vödör vízbe,
Egészen a csuklóidig alámerítve.
Majd kezeidet a vízből kivéve,
Az utána maradó mélyedés lesz mértéke,
Mennyire fogsz majd hiányozni.
Lehet a vízből bármennyit kifröcskölni,
De meglátod majd egy pillanat alatt,
Hogy mint előtte volt, a víz olyan maradt.
A tanulság egészen egyszerű pedig.
Tedd meg, amire képes vagy, mindig.
Légy büszke magadra, de tartsd észben!
Nincs olyan ember, aki nélkülözhetetlen.

Nevéből engedelmetekkel csak annyit adok meg, hogy Á. Magdinak hívták.
(Ha olvasod Magdikám esetleg majd, remélem, utólag beleegyezel és jóváhagyod, hogy idemásoltalak 🙂 )

Leveleit nagyon sokáig őriztem. Igazi nagyszerű, emberi beszélgetések voltak. Semmi fennkölt magasröptű dolog, csak egyszerű, mindennapos őszinte beszélgetések. Gyerekekről, munkáról, emberekről, helyzetekről. Hogy van otthon, és mi újság itthon…

Vele is úgy ismerkedtem meg a neten, hogy például az ő nevéből sem lehetett semmit megtudni. Azt se, hogy fiú, vagy lány. Ez is, az is lehetett ennek alapján, de én a kezdetek kezdetén inkább fiúnak hittem. Így is, fiúsan is viselkedett. Nem árulta el sokáig azt sem, hol él, hány éves, mit csinál. Nem is igazán volt központi kérdés. Nem számított. Beszélgettünk kezdetben általánosságokról, zenéről, divatról, emberekről, urambocsá’, még a politika is szóba került. Nagyon tájékozott volt és majdnem hibátlanul, szépen írt magyarul is. Én sem mondtam semmit magamról, igaz Ő sem kérdezett ilyeneket soha.
Aztán már nem igazán emlékszem, hogy történt, de talán véletlenül szólta el magát (hát Nő volt a szentem, persze hogy fecseg 🙂 ), és kiderült, hogy nem fiú, ahogy én majdnem biztosra vettem addig, hanem nő. Addigra már „elég közel ültünk egymáshoz”, megismertük egymást és bíztunk is feltétel nélkül egymásban. De ennek ellenére nagy meglepetés volt.

Aztán ekkortól már személyes dolgokról is szó esett egyre inkább, hogy ment el Magyarországról, a szüleiről, az én családomról, gyerekeinkről. Örömökről, bánatokról, sikerekről, kudarcokról, kérdések, válaszok. Még számítástechnikai „távoktatás” is volt.
A kisházáról, ahova minden nyáron otthonról (Kanadából) hazajött (Magyarországra).

Sok szép verset is küldött. Nagyon sok verset írt. Minden verse tele emberi érzésekkel, tisztességgel, becsülettel. Egy kanadai helyi újságnak volt a szerkesztője is. Sokáig kaptam is azt az újságot és élvezettel érdeklődéssel olvastam az ottani magyar közösségről szóló híreket. És büszke is voltam nagyon Magdira, mert az egyik motorja és fő szervezője volt a helyi közösségnek.
Többször kérte tanácsomat, küldte el verseit, cikkeit, hogy „ugyan, mond má’ meg, jó ez így, „elmegy egy kis szódával” itt vidéken?”. És mindig a tökéletesre, a legjobbra törekedett. Ezt várta el magától és mindenki mástól is, aki körülötte volt. Velem is sokszor „veszekedett”. Örömmel vettem, mert tudtam, csak jót akar, és amit kifogásol, azt joggal és okkal teszi.
Mindez talán csak azért jutott eszembe, mert vele is „Láthatatlan emberként” ismerkedtem meg.
Nem viselt álarcot, de nem is árult el kezdetben szinte semmit magáról. Tőle is nagyon sokat tanultam az emberekről és emberségről. Nemcsak szóban, nemcsak a verseiből, hanem az egész lényéből, viselkedéséből, életéből, sorsából.
Azt hiszem ennyit példaként a barátságról és netes kapcsolatokról, viselkedésről.
Nekem nagyon sokat jelentett az Ő barátsága és léte.
(Magdikám bárhol is vagy, élsz, létezel, az Isten áldjon meg Téged és ölellek igaz baráti szeretettel!
Ciao and You are/were NOT a Simple Woman! )

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s